Likviditási könnyebbséget hozhat a pénzforgalmi áfa

A Parlament elé benyújtott, várhatóan ősszel tárgyalás alá kerülő törvénymódosító csomag egyike a kisvállalkozások adózási terheinek csökkentését tűzte ki célul. A könnyítésre a 2010/45/EU Tanácsi irányelv ad lehetőséget az általános forgalmi adóban bevezetendő pénzforgalmi szemléletű adózás megteremtésével.
Ez a szabály komoly likviditási előnyt hozhat a kisvállalkozások számára, ugyanis csak akkor kell megfizetni az áfát a termékértékesítéseik, szolgáltatásnyújtásaik után, ha számláik ellenértékét megkapták vevőiktől.
Ahhoz azonban, hogy ezek az előírások az államháztartást se hozzák nehéz helyzetbe, nemcsak a befizetési határidő, hanem a levonási jog is csúsztatásra kerül. Az előírás szerint ugyanis a pénzforgalmi áfát választó társaság partnere is csak akkor helyezheti levonásba az áfát a számla alapján, ha azt pénzügyileg rendezte. Természetesen a pénzforgalmi elszámolást választó társaságra is vonatkozik ez a szabály, ha a szállítójának számláját kifizette, akkor lesz jogosult az áfa levonására.

Az alábbiakban tekintsük át, hogy a pénzforgalmi áfa bevezetésével milyen előírásokra kell majd figyelnünk!
A pénzforgalmi elszámolás alkalmazása nem lesz kötelező, hanem választáshoz kötött. Azt az adóalany a tárgy naptári év végéig terjedő időszakra választhatja. Amennyiben az év végi határidőt a vállalkozás elmulasztja, a következő évre nézve elveszíti ezen adózási forma kedvezményeit. Szerencsére az újonnan alakuló vállalkozások is élhetnek ezzel a lehetőséggel. Azok a vállalkozások viszont, amelyek a pénzforgalmi áfafizetők köréből kiesnek, a következő két évben nem kérhetik ismét az új adózási mód alkalmazását.

Miután a törvényjavaslat a kisvállalkozások terheit igyekszik csökkenteni, ezért a választáshoz bizonyos feltételeknek meg kell felelni.
Nézzük meg, hogy kik élhetnek majd a pénzforgalmi szemléletű elszámolás lehetőségével!
A feltételek egyik köre az árbevételre vonatkozik. Pénzforgalmi elszámolás ugyanis csak abban az esetben választható, ha éves szinten, göngyölítetten az adóalany összes termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke nem haladja meg az 500 ezer eurót. Ezen értékhatárnak mind a tárgyévre, mind az azt megelőző időszakra nézve meg kell felelni. A törvényjavaslat számos kiegészítő rendelkezést is tartalmaz, amely alapján nem kell az összeghatárba beleszámítani többek között a tárgyi eszköz, immateriális jószág, új közlekedési eszköz értékesítéséből származó ellenértéket.
Mindezek mellett pénzforgalmi adózást csak olyan vállalkozás választhat, amelynek legalább telephelye, gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van és a tárgyév első napján kisvállalkozásnak minősül. Amennyiben nem esik a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény személyi hatálya alá, akkor viszont teljesítenie kell a kisvállalkozásra vonatkozó feltételeket. Ez azt jelenti, hogy az összes foglalkoztatott létszáma nem lehet több 50 főnél, illetve az éves nettó árbevétel vagy mérleg főösszeg 10 millió euró alatt kell, hogy maradjon.
A szabály alkalmazásával kapcsolatban további követelményt támaszt a javaslat, a számlákon ugyanis fel kell tüntetni a pénzforgalom szerinti adózás tényét. Aki ezt elmulasztja, arra a számlára nem alkalmazhatja azt a kedvezményt, amely lehetővé teszi, hogy csak a számla pénzügyi rendezésekor kell megfizetnie az áfát, azt tulajdonképpen a teljesítési időpontban már be kell vallania.
Az esetleges bírságok elkerülése érdekében arra is nagyon kell figyelni a vállalkozásoknak, ha átlépik az értékhatárokat és megszűnik számukra a pénzforgalmi áfázás lehetősége, azt jelentsék az adóhatóságnak és arra a számlára, amellyel az értékhatárt átlépte, már ne alkalmazzák ezt az adózási módot.

Hogy kinek érdemes a pénzforgalmi szemléletű adózást választania? Nyilvánvalóan azoknak, akik rendszeres áfa-befizetők. Azok, akik viszont főként áfa-visszaigénylők jobban járnak, ha az általános szabályoknál maradnak.
Természetesen az új lehetőség bevezetése nemcsak előnnyel járhat, hanem komoly adminisztrációs terhet is jelent majd. Nem elegendő ugyanis kizárólag a kiállított és befogadott számlák teljesítési időpontján alapuló nyilvántartást vezetni, be kell tudni mutatni ellenőrizhető módon a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi teljesítéseket is.
Mindezek mellett, ha a 2013-tól már kötelezően benyújtandó belföldi összesítő nyilatkozatok jelentős adminisztrációs feladataira gondolunk, foghatjuk a fejünket, lesz dolgunk jövőre is!

Szóljon hozzá a bejegyzéshez!

Nincs hozzászólás

Vissza az oldal tetejére